Szerbia a múltjában rekedt, míg szomszédai Európába tartanak
Miközben a szomszédos országok minden erejüket arra összpontosítják, hogy felgyorsítsák az Európa prosperáló része felé irányuló integrációs folyamtatot, a szerbek a múltjukba süppednek és ennek köszönhetően ijesztő mértékben lemaradnak. Az északi szerb–magyar határ ma Szerbiát már az Európai Uniótól és a NATO-tól választja el. A keletről határos Bulgária és Románia csatlakozott a NATO-hoz, európai uniós felvételük pedig 2007-ben várható. Nyugaton az ex-jugoszláv, hajdani testvérköztársaság, Horvátország már komoly lépéseket tett az EU és a NATO felé, ami azzal a reménnyel kecsegtet, hogy még az évtized vége előtt mindkét tagságot elnyerheti. Mindeközben a szerbek ölbe tett kézzel ülnek, és megdöbbentő közönnyel figyelik az eseményeket.

A Szerbiához kapcsolódó problémák nem oldódnak meg maguktól rövid időn belül. A fő gondot Koszovó jelenti, valamint Szerbia uniója Montenegróval. Jóllehet a további kényes kérdések, amelyek súlyos teherként nehezednek Belgrád világhoz fűződő viszonyára, sokkal kevesebb kínlódással is megoldhatóak lennének, amint ezt Horvátország az idén egyértelműen bizonyította: itt elsősorban a háborús bűnösöknek a Hágai Nemzetközi Törvényszéknek történő kiadásáról van szó.

Koszovó, Szerbia instabil déli tartománya az utóbbi öt évben ENSZ igazgatás alatt állt. A többséget alkotó koszovói albánok gyors függetlenséget akarnak, és szinte nyíltan folyamodnak bármilyen eszközhöz – köztük a halálos erőszakhoz is – annak érdekében, hogy Koszovóból eltávolítsák a szerbeket. Belgrád ragaszkodik a tartomány felett gyakorolt szuverenitásához, és felszólította az ENSZ-igazgatást, hogy teremtse meg a biztonsági és demokratikus normákat, mielőtt Szerbia megkezdené a Koszovó végső státuszáról folyó tárgyalásokat. Ezekre legkorábban 2005 közepén kerülhet sor. A folytonos bizonytalanságban tartott, ám nominálisan az ország jelentős alkotórészét képező területtel Szerbiának ugyancsak meggyűlik majd a baja a külpolitikai célok meghatározása, illetve a törvénykezés korszerűsítése során.

Ami Szerbia és Montenegró unióját illeti, nyilvánvaló, hogy mindkét fél mélységesen elégedetlen, ám az EU kitart álláspontja mellett, amely szerint egy efféle megoldás siettetheti az ország integrációját. Ebből adódóan a két köztársaság fenn fogja tartani kevéssé hatékony frigyét 2005 után is, amikor lejár a szétválás rendezésére irányuló, bármely lépésre vonatkozó moratórium.
Ugyanakkor a szerb vezetőknek gyorsabban és határozottabban kell cselekedniük a gazdasági, társadalmi, politikai, katonai és a demokráciát kiteljesítő reformok végrehajtása érdekében, hogy felzárkóztassák az országot az Európai Unió és a NATO normáihoz. Szerbia legfőbb problémája a világgal azonban a háborús bűnök kérdése, valamint az, hogy semmiféle hajlandóságot nem mutat a gyanúsítottak letartóztatására, illetve arra, hogy átadja őket az ENSZ hágai törvényszéknek.

Szerbia – amely Kostunicával az élen szintén visszatért a nacionalista agendához – mindeközben elvesztette azt a törékeny hitelét is, amelyet az elmúlt három évben azzal ért el, hogy néhány gyanúsítottat kiadott, illetve megadásra kényszerített. Kostunica nyíltan kifejezte megvetését a Hágai Törvényszékkel szemben. Példa erre az a parlament által kibocsátott, rendkívüli törvény, amely felhatalmazta az államot, hogy pénzügyi segítséget nyújtson a gyanúsítottaknak, ezáltal még harcosabb ellenállásra buzdítva őket. Ez az elmozdulás késztette az Egyesült Államokat arra, hogy befagyassza a Szerbiának szánt pénzügyi segélyt, illetve a továbbiakban ne támogassa az országot nemzetközi pénzügyi intézményeknél. NATO tisztségviselők kijelentették, hogy nem tudják elképzelni Szerbia részvételét a Partnerség a Békééért programban.

Történelmi jelentőségű EU- és NATO-bővítés
Május elsején volt az Európai Unió történetének eddigi legnagyobb bővítése, amelynek során tíz új tagot üdvözölt soraiban – a Cseh Köztársaságot, Észtországot, Ciprust, Lettországot, Litvániát, Magyarországot, Máltát, Lengyelországot, Szlovéniát és Szlovákiát. Egy évvel a csatlakozási szerződés athéni aláírása után a legnagyobb egységes piaci szerveződés népessége megközelítőleg húsz százalékkal nőtt: az EU-nak most több mint 450 millió lakosa van.

– Magyarország visszatért Európához, visszatért azokhoz az értékekhez, amiket ezer éve vall magáénak – mondta Medgyessy Péter miniszterelnök a csatlakozás napján. – Nagyszerű pillanat ez, felemelő érzés, és adjuk át magunkat néhány percre, néhány órára, reményeim szerint néhány hónapra, netalán néhány évre az örömnek. Adjuk át magunkat az ünnepnek és annak a tudatnak, hogy Magyarország ezt megérdemelte. Tízmillió magyar ember dolgozott érte.

Gazdasági szempontból a bővítés az EU összes bruttó hazai termékének (GDP) 5 százalékos növekedését jelenti. A bővítés következtében a korábbi tizenötök újjáéleszthetik a stagnáló gazdaságot az új fogyasztók millióinak bevonásával. Üzleti szempontból a csatlakozás új munkaerőpiacot is teremt majd. A korábbi tizenöt tagország magas bérköltségeivel szemben, az új tagországokban jóval olcsóbb a munkaerő.

Az unió csak abban bízhat, hogy a területén új beruházások lesznek, mert a legfrissebb felmérések szerint az újonnan csatlakozott országok lakossága nem akarja elhagyni szülőhazáját a régebbi kapitalista gazdaságok által kínált magasabb fizetésekért. Egy – a magyar kormány által támogatott – közvélemény-kutatás szerint, a magyarok durván 1 százaléka szeretne átmeneti vagy állandó munkalehetőséghez jutni külföldön, és legtöbbjük magasan képzett szakember.

Arra a kérdésre, hogy miért nem tervezik lakóhelyük megváltoztatását, a kevésbé képzett alkalmazottak leggyakoribb válasza: a nyelvtudás hiánya. Az Európai Unió intézményei ugyanakkor maguk is támogatják a külföldi munkavállalást. Az uniós irányítószervek irodái ugyanis – a bővített Európai Parlament több tucat frissen választott tagja mellett – több száz magyar állampolgárt és más nemzetiségű alkalmazottat foglalkoztatnak majd a titkártól a vezetőkig.

A NATO katonai szövetség szintén kibővült március 29-ével, amikor Bulgária, Észtország, Lettország, Litvánia, Románia, Szlovákia és Szlovénia hivatalosan taggá vált, és letétbe helyezték a csatlakozási okmányokat az Egyesült Államok kormányánál. A hét csatlakozó ország miniszterelnöke nyújtotta át a dokumentumokat az Észak-atlanti Szövetségnek és Colin Powell amerikai külügyminiszternek. A NATO történetének ötödik és egyben legnagyobb bővítési hulláma a szövetség tagjainak számát 26-ra emelte.

A NATO bővítésének ötödik köre minden jel szerint még nem az utolsó. Jelenleg három délkelet-európai ország – Albánia, Horvátország és Macedónia – vesz részt a NATO tagsági akciótervében (MAP), amelynek célja: hozzásegíteni a csatlakozni kívánó partnerországokat a NATO előírásainak teljesítéséhez, és felkészíteni őket arra, hogyan válhatnak később tagokká.