Fekete kötött sapka a fején, vaskos fekete gumicsizma a lábán; cigarettafüstbe burkolózva ereszkedik le a földbe vájt lépcsőfokokon a Tisza-partra.

– Halászatból nem lehet meggazdagodni – mondja kis mosollyal, őszülő bajszát simogatva. – De szoktam mondogatni, nincs olyan dolog, amit egy halász meg ne tudna oldani.

Fürjes ritka madár – és hamarosan még ritkábbnak fog számítani. Egyike annak a százötven embernek, aki kizárólag halászatból él a Tisza mentén. Az 1989-es rendszerváltozáskor még legalább ezren voltak, számuk azóta csökkent ennyire. És bár életmódjuk regénybe illőnek tűnhet, a vízi élet igencsak kevéssé romantikus errefelé. A Tisza rendszeres áradásai, a 2000-es ciánszennyezés, a rendkívüli szegénység és nagyarányú munkanélküliség szinte megbénította az egyébként is fejletlen és kihasználatlan térséget. Kelet-Magyarországon az egy főre jutó GDP a korábbi EU-tizenötök átlagának alig 33 százaléka. Hasonlítsuk ezt össze Közép-Magyarországgal, beleértve Budapestet, ahol az egy főre jutó GDP az EU-tizenötök átlagának 76 százaléka! További aggodalomra ad okot az, hogy Magyarország a közelmúltban csatlakozott az EU-hoz. E tényt Kelet-Magyarországon kezdetben nagy megkönnyebbüléssel fogadták. A nagyrészt az EU strukturális és kohéziós alapjaiból finanszírozott magyar Nemzeti Fejlesztési Terv (NFT) azonban feltűnően mellőzi ezt a régiót, s inkább az ország amúgy is fejlett területeire, Budapestre és Nyugat-Magyarországra összpontosít.

Az NFT keretében öt év alatt mintegy hárommilliárd eurót ruháznak be Magyarországon. A terv öt fő programra oszlik, négy közülük már most is fejlődésben lévő területeket részesít előnyben. Kelet-Magyarországgal kizárólag a legutolsó program foglalkozik, mondja Lunk Tamás, az NFT ezen ötödik, regionális fejlesztéssel foglalkozó operációs programjának vezetője.

– A négy részprogram Magyarország legfejlettebb területeire összpontosít, hiszen ezek voltak képesek meggyőzőbb pályázatokat beadni a finanszírozásra – mondja Lunk.

Fürjes nem számít különösebb javulásra Magyarország EU-csatlakozása után, bár a fiatal generációkkal kapcsolatban optimistább: szerinte nekik még előnyöket jelenthet mindez a jövőben. ő évi 800-1200 eurónak megfelelő forintot keres halászattal. Erre jön a nyugdíj, mely a felesége illetményével együtt havi 220 eurót jelent. Fürjes legyint, és halkan jegyzi meg: „Ennyi jár 42 év munka után.”

Életmód

Fürjes minden reggel kilép kicsi, vadszőlővel sűrűn benőtt házának kapuján, és néhány métert sétál szeretett Tiszájáig, ahol kis facsónak várja. Vízre száll, hogy eljusson a két kilométeres folyószakaszra, melyet a Nyíregyházi Halászati Egyesülettől bérel.

A csónak kormányához ül, egy deszkára, amelyet úgy fektetett keresztbe a csónakon, hogy evezőpadnak használhassa. Hosszú faevezővel hajtja át hajóját a mocsaras vidékeken, vízbe nyúló erdős területeken. Saját készítésű hálókkal halászik, amelyeket különböző méretben állít elő. Szerencsés napokon 200-300 kiló halat fog ki, 17-20 órás munkával.

Mint mondja, a felesége otthon dolgozik, tisztítja a halat. Harmincéves fia nem követte apja mesterségét, mivel nem látott benne biztos megélhetést. Igazság szerint korábban magának Fürjesnek is elege lett egyszer a halászat szűkös hozadékából, és megpróbálta elhagyni a folyót. Rövid ideig gazdálkodó volt, de végül újra a Tiszánál kötött ki. A pártállami időszak végén, amikor országszerte számos állami vállalat zárta be kapuit, Fürjes a folyóból élt. Így volt ezzel felesége is, aki a rendszerváltozás után elveszítette gyári állását. A kilencvenes évek elején hatalmas gazdasági visszaesés jellemezte Magyarországot. Fürjes elmondása szerint ő feleségével és fiával együtt a tiszai halászatból tartotta el magát.

– A Tisza még a legnehezebb időkben sem hagyott minket hal nélkül – mondja. Sok magyar halász hagyott fel tevékenységével 2000-ben, amikor Európa egyik legnagyobb környezeti katasztrófája következett be – egy románai bányavállalat üzeméből cián ömlött a Tiszába, és beszennyezte a folyó magyarországi szakaszának nagy részét.

A halászatot leállították, halak százezrei pusztultak el, az élővilág jelentősen károsodott. A ciánkatasztrófa miatt mind a mai napig senki sem fizetett kárpótlást, jóllehet, az ausztrál tulajdonú romániai bányavállalat felelőssége bebizonyosodott. A ciánkatasztrófa utáni években a halászok engedélyt kaptak, hogy nagyobb mennyiségű halat fogjanak ki a Tiszából, mondja Radóczi János halászati szakértő, aki a Szabolcs Halászati Kft.-t, Kelet-Magyarország hat halászati vállalatának egyikét vezeti.

Ez a többlet azonban nem jelent nagy különbséget. „A halászoké kétségtelenül kihalóban lévő szakma” – mondja Radóczi.

EU-alapok alkalmazása

Míg a magyar NFT nagymértékben mellőzi Kelet-Magyarországot, a terület mégis a húsosfazék közelébe kerülhet az NFT Regionális Fejlesztési Programja révén. A program mintegy 120 milliárd forint értékű beruházást jelent öt év alatt, s ennek 75 százalékát Kelet- és Dél-Magyarországra allokálták. A finanszírozás legfontosabb területei: a turistalátványosságok és -szolgáltatások fejlesztése; a regionális infrastruktúra, vagyis utak, iskolák fejlesztése; korábbi katonai és elhagyott ipari létesítmények renoválása; a munkalehetőségek arányának növelését elősegítő képzés, oktatás.

A tiszai ciánszennyezés: Galambos Tamás művészi mementója

A tiszai halászok is részesülhetnek az NFT előnyeiből, amennyiben növekszik a kelet-magyarországi turizmus. Radóczi szerint az NFT abban a tekintetben is előnyökhöz juttatja a tiszai halászokat, hogy tevékenységüket leválasztja a mezőgazdaságról. – A magyarországi halászat támogatására szánt pénzeket mind a mai napig elszívta a többi mezőgazdasági ágazat, hiszen a halászat a mezőgazdasághoz tartozott. Az EU-ban a halászat finanszírozása különálló tétel. A halászok ennek következtében több pénzhez juthatnak fejlesztési és innovációs tevékenység címén.

Az effajta pluszpénzek segítségével a magyar halászok könnyebben alkalmazkodhatnak az EU által előírt magas higiénés elvárásokhoz, és így az unió részéről nagyobb kereslet lesz a hazai halra is.

Az NFT-t vezető Lunk szerint 2007 után, amikor a terv jelenlegi finanszírozási szakasza lezárul, és egy új kezdődik, Kelet-Magyarország már sokkal jobb helyzetben lesz, és felkészültebben pályázhat újabb pénzekre. Az EU-pénzektől eltekintve azonban Kelet-Magyarország mindaddig nem számíthat jelentős fellendülésre, míg keleti szomszédai, Ukrajna és Románia nem csatlakoznak az EU-hoz. – Akkor majd Kelet-Magyarország is élvezheti az Ukrajnával és Romániával zajló kereskedelem és határ menti együttműködés előnyeit – mondja Lunk, és hozzáteszi, ugyanez történt Nyugat-Magyarországon is, amikor Ausztria belépett az EU-ba. Stratégiai földrajzi fekvése mellett a régió ideális tere lehet a versenyképes mezőgazdaságnak, valamint a Tiszára és a termálvizekre épülő természeti turizmusnak is.

– Manapság nem biztatunk senkit arra hogy halász legyen, inkább a tiszai horgászturizmus fellendítésén dolgozunk – mondja Radóczi.

Lunk Tamás: fejlesztést ösztönöz

Fürjes azonban attól tart, a magyar halászok a jövőben képtelenek lesznek felvenni a versenyt az EU norvégiai és angliai halászati tevékenységével. A Fürjes által kifogott halak csaknem egytől egyig a helybeli piacon találnak vevőre, egy részükért azonban házhoz jönnek a rokonok és a szomszédok. Bár Fürjes nem habozik kijelenteni, hogy a kommunista rendszerben a halászat biztos megélhetési forrást jelentett, és a versenytől nem kellett tartani, mégsem sírja vissza a régi rendet. – Abban az időben könnyebb volt a munka, mégsem kívánom vissza. Akkoriban a kormány mindannyiunkra szájkosarat rakott. Ha a mai fiatalok ügyesek és tudnak boldogulni, még élvezhetik az EU előnyeit. Bárcsak én is húsz-harminc évvel fiatalabb lennék!

Kelet-Magyarország:
regionális egyenlőtlenségek

Az EU egyik áprilisi jelentése felhívta a figyelmet a Kelet-Magyarország és az EU között tátongó gazdasági szakadékra, és a jelentős munkaerő-piaci egyenlőtlenségre, amely Kelet-Magyarország és az ország többi része között észlelhető. – Még a legoptimistább vélemények szerint is legalább tíz-tizenöt év, mire a keleti régió legalább részben felzárkózik Nyugat-Magyarországhoz – mondja Sibelka György, a Magyar Befektetési és Kereskedelem-fejlesztési Hivatal egri irodájának vezetője. Hozzáteszi, hogy a magyarországi roma népesség körében tapasztalható súlyos – egyes falvakban százszázalékos – munkanélküliség is komoly akadályt jelent.

Kelet-Magyarország legsúlyosabb hátrányai közé tartozik a verseny hiánya, és a gazdaság tökéletlen újjászervezése, mondja Izsák Kincső, az Észak-Alföldi Regionális Fejlesztési Hivatal project menedzsere. E szervezet irányítja és hajtja végre a régió EU programjait, és foglalkozik a terület fejlesztésével.

– Az ipari és szolgáltatási szektor szintén kevésbé fontos szerepet játszik a régió gazdaságában. Ráadásul csupán kevés ipari vállalat rendelkezik modern technológiai háttérrel, mivel a régió jóval kevesebb külföldi befektetőt vonz, mint az ország más területei – teszi hozzá.

Hangsúlyozza: a pénzbefektetés igen alacsony arányú, és a tőkehiány nagy kárt okoz a térség kis- és középvállalatainak. E vállalatok Kelet-Magyarországon mind számban, mind gazdasági teljesítményben elmaradnak az országos átlagtól.

A régiót a fejlett európai gazdasági központokkal összekötő modern szállítási infrastruktúra sem épült ki, hiszen az azon belüli szállítási infrastruktúra maga is elégtelen. Miskolcot, Magyarország második legnagyobb városát például nem köti össze autópálya Budapesttel.