Magyarország befolyásos külügyminiszterével ellentétben, Bródi Gábor helyettes külügyi államtitkár elismerte, hogy bizonyos hibákat követettek el, és kormánya folyamatosan figyelemmel kíséri a helyzetet, hogy megállapíthassa, mikor lehet teljesen kivonni a magyar kontingens katonáit a nehéz helyzetben lévő országból.

A magyar–amerikai viszony igen szilárd lábakon áll a jelenlegi kormányciklusban. Mi ennek a kapcsolatnak az alapja?

Bródi Gábor Ez egy igen stabil kapcsolat, amely erős pilléren nyugszik – ez pedig az euroatlanti biztonság, vagyis a NATO. Magyarország csatlakozni kívánt mind az Európai Unióhoz, mind pedig a NATO-hoz. Elsőként a NATO vette fel tagjai sorába, és e lépés mögött igen erős amerikai támogatás állt. Támogatást jelentett Európa egyesítése is. Alapul szolgált egy erős transzatlanti kapcsolat létesítése, és ezek kulcsfontosságú tényezőkké váltak a magyar külpolitikában egészen a kezdetektől fogva. Már az első szabadon választott kormány kifejezte szándékát, hogy ezekhez az intézményekhez csatlakozzon, és ez így egyfajta kontinuitást jelentett is a magyar külpolitikában.

Bródi megerősítette Magyarország iraki elkötelezettségét, de kritikus maradt

Vannak bizonyos történelmi időszakok, mint például NATO-taggá válásunké, amelyben egy-egy kapcsolat fontosabbnak tűnt fel, mint a többi. Most, hogy csatlakoztunk az Európai Unióhoz, úgy tűnhet, hogy az uniós kapcsolat fontosabb, bár nem hiszem, hogy egy olyan kis ország, mint amilyen Magyarország, rangsorolhatná a kettőt. Sőt ellenkezőleg, mi nem kívánunk választani Európa és az Egyesült Államok között. Ezzel magyarázható, hogy úgy gondoljuk, mindkét intézmény együttműködésre hivatott, és ennek a közös munkának a minősége az, ami meghatározza, hogyan alakítjuk át az egész nemzetközi struktúrát.

Ez a „struktúra”, úgy tűnik, pillanatnyilag romokban hever.

Bródi Gábor Valóban holtpontra jutott, és komoly gondokkal küzd. Égető problémák merültek fel. A téma Irak, és persze a vita nem pusztán egy lehetséges beavatkozás legitimitásáról szól, hanem inkább arról, hogy egy jövőbeli európai és globális struktúrának hogyan is kellene kinéznie. Ide tartozik az a kérdés is, hogy milyen szerepet szánunk az ENSZ-nek és az Egyesült Államoknak ebben a kontextusban. A nagy kérdés az, hogy vajon Amerika be tudja-e egyedül tölteni a vezető szerepet.

Ön szerint igen?

Bródi Gábor Nem, én nem hiszem. Olyan közegben élünk, hogy a világhatalmak egyike sem tud egyedül érvényesülni.

Ön szerint az iraki beavatkozás, az elkövetett hibákkal együtt, végül beigazolódik majd?

Bródi Gábor Úgy gondolom, bizonyos mértékig igen, mivel az amerikai kormány, Colin Powell és mások erőfeszítéseinek köszönhetően úgy döntött, hogy az Egyesült Nemzetek fóruma elé viszi az ügyet. A nemzetközi közösség többször is tanúja volt a megfelelő biztonsági tanácsi döntések elérésére tett erőfeszítéseknek.

Ugyanakkor maga Colin Powell tett a Biztonsági Tanács előtt olyan nyilatkozatot, amely azóta valótlannak bizonyult, és így hamis ürüggyel háborúba vezette az Egyesült Államokat.

Bródi Gábor Úgy gondolom, hogy itt két különböző dologról van szó. Nem az én dolgom, hogy vitassam, vagy akár csak megítéljem Colin Powell nyilatkozatát. Abban biztos vagyok, hogy a kapott információkat ő Iegjobb tudása szerint adta közre. Önnek tökéletesen igaza van azonban abban, hogy a történtek után világossá vált, hogy ezeknek az információknak egy része nem volt megbízható. Azonban addigra már a történet mögötti jogi háttér azt sugallta, hogy a beavatkozás egyetlen legitimációja a tömegpusztító fegyverek kérdése lehet. Hogy ezek valóban léteztek-e vagy sem? Ha vannak ilyen fegyverek, a nemzetközi erők bármilyen eszköz használatára jogosultak – beleértve a katonai beavatkozást is –, hogy megszabaduljanak tőlük.

Az új körülmények között talán fontosabb kérdés és inkább érdemes megvitatásra, hogy maga Irak, Szaddám Huszein rezsimje alatt, nem tartotta szem előtt az emberi jogokat és a demokratikus előírásokat, és a nemzetközi békére nézve is fenyegetést jelentett.

Akkora fenyegetést jelenthetett, mint amekkorát az amerikai megszállók nemrégiben napvilágra került tettei jelentettek – szintén az emberi jogok tiszteletben tartásának kérdése terén –, ahogy ez a nemrégiben napvilágra került börtöntörténetekből kiderült?

Bródi Gábor Nem. Szerintem, ami most Irakban tapasztalható, az a bizonytalanság komoly forrása és fokmérője. Ennek több oka is van, és érdemes ezeket végiggondolni, mert nem hinném, hogy ennek egyetlen vagy legfontosabb oka az amerikai beavatkozás volna. Én inkább azt mondanám, hogy az amerikai jelenlét csak kiváltotta ezt a folyamatot. Az amerikaiak és partnereik nemigen tudták irányítani a helyzetet.

Pillanatnyilag az amerikai katonaság ugyanolyan emberi jogokat sértő túlkapásokat látszik elkövetni, mint amilyeneket maga Szaddám Huszein idején láthattunk.

Bródi Gábor Nem hinném, hogy ezek összehasonlíthatóak lennének. DT Kínzások, állítólagos gyilkosságok… Bródi Gábor Sok a szóbeszéd; ami valóban és bizonyítottan megtörtént, az a bebörtönzöttekkel való embertelen bánásmód. A legkeményebb ezek közül talán a kínzás. Ez valóban precedens nélküli, egyetértek önnel. Nem hinném, hogy az amerikai hadsereg gyakorlata megegyezne Szaddám Huszein rezsimjéével. Ez hamis és valótlan összehasonlítás. De abban természetesen igaza van, hogy nem könnyű az amerikai katonák szerepét pozitívnak elfogadni, ha közben ilyen dolgok történnek. Az amerikai hadsereg azonban egy demokratikusan ellenőrzött szervezet, így ami történt, arról tudomást szereztünk, és így a felelősök az igazságszolgáltatás elé fognak kerülni. Hiszen ez maga a demokrácia.

Míg a spanyol csapatok elhagyták Irakot, a magyarok még maradnak

Nagyon fontos elemezni, hogy a beavatkozás után mi történt Irakban, és a jövőben mire lehet számítani. Ebből a szempontból elismerem, hogy a koalíciós erők katonai győzelmét követő egyes megmozdulásai nem igazán voltak megfelelőek az esetlegesen fellépő iraki krízishelyzetek megoldására. Az iraki kormányt összetartó struktúrák megszűntek: az intézményeket bezárták, és ez hiba volt.

A magyar ellenzék szerint – különös tekintettel a Magyar Demokrata Fórum véleményére – a háború hamis alapokon nyugodott. A párt a magyar kormány és az Egyesült Államok viszonyát szolgai engedelmességként értékelte, és felszólított a csapatok hazaküldésére. Ön hogyan vélekedik ezekről a kijelentésekről?

Bródi Gábor A beavatkozás idején a magyar kormány egyértelműen úgy nyilatkozott, hogy szívesebben venné a helyzet békés rendezését. Ugyanakkor az Egyesült Államok kormányával együtt mi úgy gondoltuk, hogy bármilyen tett jobb, mint a tétlenség. Az intervenciót követően úgy véltük, amikor az ENSZ Biztonsági Tanács 1411 számú határozata elfogadásra került, hogy természetesen a nemzetközi közösség felelőssége, hogy hozzájáruljon az ország stabilizációjához. Magyarország nem tett mást, mint hogy 300 katonát küldött főleg közlekedési feladatok, humán katasztrófahelyzetek elhárítása és némi katonai háttértevékenység ellátására. Ezáltal, és itt hibázik az MDF, mi nem váltunk a megszálló erők részévé.

Érdemes alaposan áttanulmányozni az ENSZ Biztonsági Tanács határozatát, hogy lássuk, azok, akik a beavatkozást véghez vitték és a következő, június végén hatályba lépő átmeneti kormányig hatalmon vannak, más politikai, katonai és jogi felelősséggel bírnak, mint akiket a Biztonsági Tanács felkérésére odarendeltek az ország stabilizálására. Nem valós az az információ, hogy mi az Egyesült Államokkal együtt vonultunk be, mind ami az időzítést, mind pedig ami a jogi hátteret illeti. A magyar csapatokat csak az ENSZ biztonsági határozatának megszületése után küldtük Irakba.

Az állítólagos kínzások, és a tény – ahogy azt a külügyminiszter is hangsúlyozta a múlt év utolsó napján –, hogy bebizonyosodott, nem voltak tömegpusztító fegyverek, kihatással van az önök kormányának – mint a koalíció tagjának – erkölcsi megítélésére?

Bródi Gábor Nem hinném, hogy emiatt morálisan elítélnének minket, bár a tömegpusztító fegyverek nemléte természetesen felvet bizonyos kérdéseket, amelyekre választ kell adnunk. A beavatkozás előtt nem csupán a feltételezett, tömegpusztító fegyverek jelentettek veszélyt, hanem Szaddám Huszein kormányzása önmagában is.

A koalíció több tagja átértékelte a részvételét. Magyarország újragondolta a helyzetét?

Bródi Gábor A kormány folyamatosan figyelemmel kíséri az iraki helyzetet, beleértve a biztonsági körülményeket, és az események függvényében változtathat álláspontján. Az iraki helyzetet alapvetően befolyásoló nemzetközi feltételek pozitív irányba változtak az újabb, 1546. számú, iraki témájú ENSZ BT-határozat június 8-i elfogadásaval. A magyar külügyminiszter május 19-én levélben fordult többek között az ENSZ főtitkárahoz, valamint a Biztonsági Tanács állandó tagjaihoz, amelyben szorgalmazta az új határozat mielőbbi elfogadását. Örömmel vettük tudomásul, hogy várakozásainkat teljes mértékben visszatükrözi az elfogadott határozat. Ez a tény tovább erősíti a kormányt abban a meggyőződésében, hogy még nem érkezett el a csapatok hazarendelésének ideje.

Van ennek határideje? Az elkövetkező hetek, hónapok?

Bródi Gábor A 300 fős magyar kontingens kitölti az Országgyűlés szabta mandátumát, vagyis ha a körülmények megengedik akkor az év végéig Irakban marad és elősegíti az ország stabilizációját. Úgy gondolom, hogy korai még éven túlmutató találgatásokba bonyolódni.